Ynevi mágikus világkép 1. rész

Olvasói kérdés: a mágikus világkép kidolgozása 2. rész

Az első részről itt.

Az extra vonatkozások szellemében ide kell vésnem még valamit, amire korábban a blogon nem volt példa.
Mivel az alábbi koncepció az írói munkásságom meghatározó része, és nem csak Yneven, ezért az a tiszteletteljes kérésem lenne, hogy ha valaki bármit is szeretne kezdeni vele (továbbgondolni, felhasználni, beépíteni a maga koncepciójába), akkor ahhoz kérje ki az engedélyemet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ennek a mai világban kevés a létjogosultsága, bárki könnyedén figyelmen kívül hagyhatja, ha épp úgy tartja kedve - de nem tehetek mást, mint bízok az emberi tisztességben.

Az alábbi részlet a kyr magasmágiát taglaló háttéranyagomból való, és talán az egyik legfontosabb pillére az egész tervezetnek. A nyelvezete az egyszerűség kedvéért a legtöbb helyen még munkaverzió - illetve behúzott szövegként meghagytam benne a belsős szövegként szolgáló magyarázatokat is.

 2. a világ felépítése

A jelenleg ismert magasmágia rendszerek (ETK, D20) lényege a következő:

- a 4 fundamentum van, a mana, a tér, az idő és az elemi erő

- a világ Külső és Belső Síkokból épül fel

- a Külső Síkok az istenek és démonok lakhelyei

- a Belső Síkok az Asztrál, a Mentál, az Anyagi Sík, az Őselemi Síkok, az Antiss

- a világot 4 őselem alkotja, hozzájuk tartoznak a paraelemek

- a Manaháló áthat mindent
- a d20 szerint az őselemek anyagiasult manának tekintendők

Az eddigi világképek hibáiról:

- a 4 fundamentum nem fed le mindent, és nincs meg a kellően logikus elméleti háttere. A Summáriumos ősrobbanás elmélettel nem kompatibilis, ami pedig szerintem nem opció, hanem alapkövetelmény.

- a síkok rendszere nem logikus. Nincs értelmezhető, térbeli, sem másmilyen elrendezésük, és nem világos az sem, hogy milyen kapcsolatban állnának egymással. Szerintem ez így nem is rendszer, hanem a regényekből adódó (szükségszerűen egymásra dobált) jegyzetek egyvelege. Például miért lóg a levegőben az Antiss? Csak úgy van, mint a kivétel, ami erősíti a szabály? Ha az isteni síkok Külső síkok, az őselemi síkok meg Belső síkok, hogy kell elképzelni azt, ahol egyes istenek is megnyilvánulhatnak (mint pl. Sogron Tűz síkját)? Hogy lehet itt meghatározni a lélekvándorlást, milyen stációkon kell a léleknek átmennie, míg eljut az isteni síkokig? (ha eljut oda egyáltalán)

- az elemi erő borít mindent szabályt (rpg rendszerben túl erős, de legalább értelmetlen a korlátozása)
- a paraelemek borítanak sok mindent (főleg logikailag, mert semmilyen rendszert nem adnak ki, csak úgy fel vannak sorolva)

- óriási gondom, hogy a világegyetem efféle meghatározása nem számol a fizika ma ismert törvényszerűségeivel. Szerintem elképesztő arcátlanság azt mondani, hogy ami nálunk, a mi Földünkön működik (mint mondjuk a maghasadás, elektromosság, napenergia), az Yneven csak azért nem, mert ott mágia van. Ez ám a korlátlan fantázia. Szerintem a fizika általunk ismert törvényszerűségire kell építeni, és máshol kell megadni a megfelelő magyarázatot.

- a Manaháló szerepe a M* mágiarendszerében nincs kihasználva. A világ szempontjából adott egy elvben dinamikus, folyton változó, és rengeteg lehetőséget tartalmazó energiamező, amiből az írásokban át-átszűrődik némi hangulati elem, de rpg szinten ezt egyik rendszer sem tudta a maga érdemi súlyával lekezelni. Egyrészt szerintem azért nincs ez normálisan kidolgozva, hogy ezzel se legyen vele gond, másrészt meg azért, mert az eddigi rpg-k szerint az egyes iskolák mágikus világnézete sem tulajdonít jelentőséget ennek (pedig itt lehetne rámutatni az igazán lényeges elvi különbségekre).

- a szakrális mágia lényege egyáltalán nincs megmagyarázva, a jellege egyáltalán nincs kihasználva. Pedig Ynevet a különböző egyházak uralják, nem a másféle varázstudók: ez pedig nem véletlen, hanem információ.

- a d20-as rendszer őselem=anyagiasult mana elméletére szerintem felesleges még kitérni is: ez nálam a M* misztik fucking mélypontja

- ez eddigi mozaikmágia rendszerek egyszerűek, mint a faék, és így ebből nehéz lenne kihozni, hogy a kyr magasmágia mitől lenne olyan elérhetetlenül több, mint a hetedkori, töredékes változata. Attól a magyarázattól, miszerint a különbség csupán annyi, hogy az Ötödkorban több lett volna a felhasználható mana, békeidőben is gyilkolhatnékom támad. Viszont ha ezt úgy vesszük, hogy a jelenlegi teremtésmítosz/világfelfogás a kyrek tudásának töredékes, hetedkori mozaikmágia szerinti értelmezése, akkor arra jó a rendszer, hogy rámutasson, mitől elkorcsosult a hetedkori mozaikmágia, és mi miatt esélytelen, hogy a kyr magasmágiát túl tudja szárnyalni belátható időn belül. A hetedkoriak ugyanis szerintem egy újkori tudományos szemlélettel kétségkívül felismerhették a rendszer egyes részeit, de vagy nem azt értették alatta, amit kellett volna, vagy nem találták meg a megfelelő helyét és szerepét a teljes mátrixban (és miért ne tévedhetnének a varázslók is, elvégre a hatalmuk korlátaiban ez tökéletesen tettenérhető).

Summa summárum: nézzük, a kyrek hogy látták a fentieket.

A kyr mágikus világkép fundamentumairól

A kyr szemlélet eleve ott indul, hogy egy világ lett teremtve, ami számtalan vetületből áll. Ezt az ősi népek még tudták, és így is tanították, és csak e tudás elvesztése vezetett ahhoz, hogy a jelenkor halandója kénytelen különválasztani a világot egy látható és egy láthatatlan részre. Pedig valójában ezek a rétegek kb. olyanok lehetnek, mint a fény egyes spektrumai, amelyek egy komplex tartományt adnak ki, csak ezt nem mindenki látja. Ilyenformán tehát a hetedkori töredék elsősorban azt jelenti, hogy elsődlegesen a teljes spektrumon való látás képessége veszett el, és minden félreértés azon alapult, hogy csak az adott elmélet által látott-ismert részekből próbáltak épkézláb rendszert faragni.

A kyrek hét fundamentumot ismertek, ami meghatározza a Világmindenséget (mágikus értelemben ezért különleges a hetes szám).

A fundamentum definíció szerint az, ami meghatározza, megformázza és alakíthatja a körülöttünk lévő valóságot.

Ezek a következők:

az idea,

az elemi erő,

az energia,

az őselemek,

a tér,

az idő,

és a régió.

Az ideáról

"A teremtés a gondolat műve."

Az idea az elsődleges fundamentum. Ez volt az első Szó, az első Gondolat mögötti érdemi tartalom – és azóta is ez az univerzum elsődleges építőköve.
Minden, ami a halandók nyelvén fogalom, megfeleltethető egy ős-mintának, egy ős-ideának.

Alapvetően három töltése létezik, amely avatott körökben a három misztérium néven ismert.

Ez lenne az ősfantasy Jó-Gonosz butasága után született szokvány rend-káosz, élet-halál felosztásnak egy modernebb, és a mindenség keletkezése szempontjából logikusabb verziója.

1. - a teremtés misztériuma

Elsődleges megnyilvánulása: dinamikus, aktív (változó), feminim (női őslényegű).

Ez a teremtés elaprózott szilánkjaként a folyamatos újrateremtési lehetőséget jelent. Minden, ami a teremtés műve, az felhasználható egy következő teremtéshez. Ez minden örök körforgás elvi oszlopa.

Ha ennek az átlag fantasy toposz értelmezését nézzük, ide tartoznak minden örökös küzdelemnek nevezett harcok hatalmai. Erkölcsiség (jó vagy gonosz), vagy módszer (rend vagy káosz, élet vagy halál) itt nem számít, a teremtésnek sok fajtája lehet.

2. - a pusztítás misztériuma

Esődleges megnyilvánulása: dinamikus, aktív (változó), maszkulin (férfi őslényegű).

Ez a teremtés művének elvi tagadása, a teremtés művének totális megsemmisítési szándékát takarja.

Mint a fentiekből látható, ez má nem a szabvány, megszokott, hanem a különlegesebb, idegen gonoszság elvi alapja. Ilyen jelenség pl. a mai a fekete lyuk, illetve a fantasy példákkal minden, ami abszolút idegen destruktivitás (mint pl. a Hálózatban a Fenris, vagy R’lehben Chtulhu).
M*-os képviselői: elsősorban a nem szabvány démonok és a legvénebb aquirok.

3. - az őrzés misztériuma

Elsődleges megnyilvánulása: statikus, passzív (állandó), androgün (a két őslényeg egysége, semleges).

Ezen alapelv nem akar változtatni a teremtés művén, meg akarja őrizni, és hagyni akarja kiteljesedni abban a formában, ahogy létrejött.

Fantasy toposz értelmezésben az Egyensúly/Semlegesség jellegét lehet ez alatt érteni. A magasmágia működésében ennek lesz a legnagyobb jelentősége.

Az elemi erőről

"Ez a Tökéletes Egy létrehozásának univerzumi hajtóereje."

Az első teremtés/ősrobbanás szétszakította a Tökéletes Egyet, és a robbanáskor felszabaduló erő elemi erőként határozta meg azt az elementáris dinamizmust, ami mindent áthat és mindent változásra, változtatásra késztet. Más szavakkal ez a változás eleve elrendelése.

A magasmágia szerinti értelmezésben az elemi erő által indukált folyamatoknak egy végtelen távoli, elméletben létező célja az lenne, hogy az univerzum összes szétszakadt része egyesülve újra létrehozza az ősrobbanás előtti Tökéletes Egy állapotát. Ez az elv a tökéletesség hajszolásában nyilvánul meg (intelligens/lélekkel rendelkező lényeknél spirituális, minden más teremtménynél evolúciós szinten). Minden fejlődésnek, harcnak, háborúnak ez az elvi háttere.

Az energiáról

"Az Egy elpusztításának ereje."

Szándékosan nem Manát említettem, mert ez csak az egyik (igaz, az elsődleges) megnyilvánulási forma. Másik ilyen ismert, például a csillagok vagy a Nap ereje, de ide tartoznak azon természeti energiák is, amelyekről Yneven jelenleg nem sokat tudnak.

Elektromosság, mágnesesség, maghasadás... stb. és mindjárt bele lehet csapni a közepébe. Yneven szerintem ezek azért nem játszanak szerepet, mert a Nagyok a Ciklusok Rendjének megalkotásakor elejét vették az efféle, világformáló lehetőségeknek - hisz nem hiányzott nekik semmilyen konkurrencia. Kb. úgy, ahogy a rendszergazda elveheti az userektől az operációs rendszer telepítési jogot.

Ez azt jelenti, hogy természeti jelenségként létezhetnek efféle erők, de ezekre az erőkre Satralis teremtményei vagy semmilyen szinten nem tudnak, vagy csak extra szűrökön át tudnak hatást gyakorolni. Pl: villám van Yneven, de ilyen energiatípust csak úgy előállítani nem lehet. Felhasználni is csak módjával.

Az őselemekről

"A Mindenség építőkövei, az Egy megannyi része."

Legismertebb a négy őselem, de botorság lenne azt hinni, hogy az egész univerzum pusztán csak ennyi őselemből állna.

A kyr magasmágia eleve öt őselemet ismer. A Víz, Föld, Tűz, Levegő mellett (ha Yneven a többinél ritkább és kevésbé egyértelműbb formában is, de) létezik az Éter.
A logika pedig azt diktálja, hogy Yneven kívül is létezhetnek olyan őselemek, amelyek végül a bolygó teremtésekor elbuktak az Őselemek Háborújában, és a teremtő erők nem használták fel őket a világ létrehozására (és ezzel máris megmagyarázható lenne minden olyan matéria léte, ami úgy felborítja a megszokott logikát, rendet - például a fekete acél).

Érvek a több őselem mellett:

- így nem kell faék szintre egyszerűsíteni az egész univerzumot, csak azért, mert nekünk ettől egyszerűbb felfogni sok mindent

- egy ilyen kiskapu jól rámutathat arra, mitől olyan bonyolult ez az egész

Érvek az Éter mellett:

- mivel anyagiasult szellemlények sokfelé előfordulnak Yneven, valamivel meg kell magyarázni, hogy amikor ’testet öltenek’, az mitől teljesen másféle energiahalmaz, mint ami az őselemekből épül fel.

- az éteri esszencia, mint őselemi fogalom bevezetésével mindenféle lelki/aura/lélekcsíra definíció meg lenne oldva fizikai szinten, és el lehetne felejteni az eddigi értelmetlen misztik fuckingokat

Érvek a hatodik elem mellett:

- a démonok is testet tudnak ölteni, ami semmilyen formában nem hasonlít a négy őselem megnyilvánulásaira

- a démonok testét a hatodik elem definiálásával teljesen logikusan sebezhetné bármiféle őselem/elemi erő, hisz a hatodik elem létezése az anyagi világon a teremtés itteni törvényei alapján meg van tiltva. Más világokon meg nem feltétlenül. 

A térről

"Az egy testének végtelen része."

Az ismert három dimenzió.

Az időről

"A teremtett mindenség szívének dobbanása."

Az ismert negyedik dimenziófaktor.

A régióról

"A Teremtés koronája: minden, ami örökkévaló."

A tér a három dimenzió, az idő a negyedik, a régió az ötödik dimenziófaktor. A régió alatt az időtengely egyazon pillanatában létező különböző világokat (tereket) kell érteni.

A párhuzamos dimenziók értelmezése a kézenfekvő példa – de ezzel egyben megoldható az időutazás mizériája is. Ha ugyanis azt vesszük, hogy a világ minden terének minden szegmense minden pillanatban elraktározódik valahová (a tükörvilágba, a régiókba, mint pl. az Akasha krónika történései), akkor ebből az jön ki, hogy az időutazás lényegében nem létezik, csak a világ lenyomatában, a régiókban történő utazás. Innentől az időutazás paradoxonjait mindjárt nem egy világ törvényeinek anomáliájaként, hanem egy létező és egy alternatív valóság kapcsolataként és egymásra hatásaként kell értelmezni... és ez szerintem sok hülyeségtől megkímélne mindenkit, és tökéletesen átláthatóvá tehetné ezt a rendszerelemet is.

A régióknak emellett a magasmágia rpg rendszerében is fontos szerepe lesz.

A mindenség kyr magasmágia szerinti értelmezési szintjei

Ha a hét fundamentumot vesszük alapul, kis játékkal definiálhatók a következő alapfogalmak:

1. Idea = a Mindenség Szikrái

2. Idea + Elemi erő = a Mindenség Törvényei

3. Idea + Elemi erő + Energia= a Mindenség Szférái

4. Idea + Elemi erő + Energia + Őselemek = a Mindenség Síkjai

5. Idea + Elemi erő + Energia + Őselemek + Tér = a Mindenség Szövetei

6. Idea + Elemi erő + Energia + Őselemek + Tér + Idő = a Mindenség Világai

7. Idea + Elemi erő + Energia + Őselemek + Tér + Idő + Régió = a Mindenség maga

A mindenség szikrái

A korábban jelzett hármas csoportosításon belül (teremtés, pusztítás, őrzés) lényegében bármi ide sorolható. Minden letisztult eszme idea, illetve, minden, ami mi fogalom néven ismerünk, egy letisztult ősideából eredeztethető.

A mindenség törvényei

Ezek lényegében az egész univerzumra ható fizikai és metafizikai törvényszerűségek. Ide tartozik minden, amit ma a Földön és az űrben ismerünk – illetve ezek mellé tehető az összes metafizikai axióma is.
Néhány példa:

- a Mana áthat mindent, és ár-apály szerű ciklusokban hullámzik végig a világegyetemen

- a látható és láthatatlan világok között eltéphetetlen szimpatikus kapcsolat áll fenn (ami fent, az van lent - ami az egyik oldalon megtörténik, annak a mások oldalon is meglesz a hatása)

- az adott világ teremtett rendjét a fizikai és metafizikai sajátosságok összessége határozza meg

A mindenség szférái

Energiákkal átitatott ideák (őslényegek, töltések), amelyek elemi erőtől áthatva formálják az anyagi és az anyagon túli valóságot. Legismertebb szférák az Élet, Halál, Rend, Káosz, Természet... de természetesen sokkal több is van ezeknél, illetve a fentieknek sokkal árnyaltabb értelmezése is lehetséges.

(tudom, máshol a szféra kifejezés eredetiben a Földtől mért táv érzékeltetésére is szolgált – de a fenti értelmezésnek a kristályszférák esetén is lesz jelentősége)

A szférák helyes értelmezése az egyik sarokköve az itteni tervezetnek, rengeteg minden levezethető lesz belőle.

A mindenség síkjai

Őselemekkel telített szférák. Vannak tiszta szférák, ezek tiszta síkokat határoznak meg (legismertebb ilyen az őselemi síkok, amelyek csak az adott őselem jellegét tartalmazzák). Másutt a szférák keveredése a legkülönfélébb síkokat hozza létre (anyagi, alsóbbrendű, és felsőbbrendű síkok). A szférák legtöbb energiával telített, legmagasabb rendű megnyilvánulásait isteni síkoknak nevezzük.

A mindenség szövetei

Térben kiterjedt síkok, adott világ keretei. Az adott világot a többi világtól elválasztó mezsgyék.

A mindenség világai

A maga teljességében ismert világok, általában egy-egy bolygó birodalmai.

A mindenség maga

Az univerzum, ami körülvesz minket, a végtelen, a Tökéletes Egy sírja és bölcsője is egyben.

(folytatása következik)

A korábbi oldalam hozzászólásai

• 1.  Myst  2011. 07. 30. 12:09 
  

  Nagyon érdekes kép kezd kibontakozni. Engem főleg a "Pedig Ynevet a különböző egyházak uralják, nem a másféle varázstudók: ez pedig nem véletlen" rész indított gondolkodásra. Én ezt valahogy így képzelném el.
  A szakrális mágia azért sikeresebb, mert nincs szükség hozzá a fentebb vázolt komplex megértésre. Az adott isten átlátja a fundamentumokat, ideákat stb, a pap pedig csak egy eszköz, egy közvetítő csatorna. Litániával felhívja magára az istene figyelmét, és imába foglalja, hogy milyen mágikus hatást szeretne elérni. Istene pedig létrehozza azt és a papon keresztül kifejti a hatást. Tehát mondjuk szeretné szélviharral elsöpörni az egyház ellenségeit, imádkozik, aztán "átjárja az isteni erő", és lőn szélvihar.
  Ilyen szempontból a szakrális mágia "fejlettebb" a magasmágiánál, mert egy ember nem tudja felvenni a versenyt a pap mögött álló istennel. El lehet jutni gyakorlatilag félisteni szintre (pl. a Hatalmasok nagyjai), de feltehetően ők sem húzták volna sokáig az Ötödkorban Weila kiválasztottjával szemben (bár ki tudja).
  Két tényező szólhat mégis a magasmágia mellett:
  1. Az adott isten nem fejti tényleges "isteni" hatást, azaz a papból nem lesz minden varázslat alkalmával egy isteni avatár. Azaz egy papot természetesen legyőzhet egy varázsló. Az, hogy a papon keresztül mennyire érvényesül az istene 3 tényezőtől is függhet. Egyrészt, a pap fizikailag és még inkább egyéb (asztrális, mentális, spirituális stb) szempontokból mennyire alkalmas arra, hogy az isteni energia átjárja. Ez játéktechnikailag megfeleltethető a pap szintjének és hogy mennyi manát képes kezelni. Másrészt, hogy az isten mennyi energiát képes eljuttatni a papnak. A saját síkján nyilván teljhatalma van, de itt hatalmas távolságra kell eljuttatni az "akaratát", még ha nem is feltétlenül fizikai távolságról beszélünk. Ezt lehet megfeleltetni annak, hogy hány híve van az adott síkon. Minél több szállal kapcsolóik egy anyagi síkhoz, annál könnyebben létesít vele kapcsolatot, és annál nagyobb hatalmat tud adni papjainak. Harmadrészt, mennyire akar (!) az isten segíteni. Hiszen itt végülis minden esetben arról van szó, hogy a pap segítséget kér istenétől. Valószínűleg egy főpapnak inkább segít, mint egy sima szerzetesnek. Ha csak simán meg szeretné gyújtani a gyertyát, nyilván nem lesz hatás, míg ha vészhelyzet van, akkor inkább. Ez megjelenhet abban, hogy a pap varázslatai bizonyos százalékkal jönnek csak létra - ha az isten is úgy gondolja.
  2. Ezzel szemben a magasmágia esetén, ha a varázsló megfelelően hajtja végre a szükséges tennivalókat (varázsszavak, mozdulatok), akkor létrejön a hatás. Ez némileg nagyobb szabadságot ad, arról nem is bezsélve, hogy nem kell egy istent se szolgálnia.
  Kíváncsian várom a folytatást.
  
  
•   2.  Heidel Dan  2011. 08. 01. 1:20 
  

  Közérdekű bejelentés:
  Volt egy tévesztés a szövegben, amit javítottam - így jár az, aki nem ellenőrzi, hányas verziószámú szöveget idéz be.
  Mivel a koncepció egy lényeges részét érinti, ezért úgy korrekt, hogy idevéssem: a fundamentumok sorrendjénél az energia és az őselemek helyet cseréltek a szövegben, és ami fontosabb, a szféráknál is az energiák adják meg a megfelelő hátteret ahhoz, hogy a szférák az anyagi világra így vagy úgy hathassanak.
  
  
•   3.  Heidel Dan  2011. 08. 01. 1:28 

  Myst: remekül beletaláltál az egyik kedvenc témámba, fogadd őszinte elismerésem érte!

  Elkezdtem írni neked egy választ, azután a felénél rájöttem, hogy ez ebben a formában több kérdést vetne fel, mint amennyit megmagyarázna. Ezután elkezdtem írni egy magyarázó bejegyzést, aminél viszont meg kellett állapítsam, hogy ha maradok a saját logikám mellett, akkor sorrendben kell haladnom. Mivel az erőm így éjjelre elfogyott, a következő helyzet állt elő: a te felvetéseidre még nem született meg a teljes válasz, bár rész-magyarázatok már igen. Így végül arra jutottam, hogy kiteszem a bejegyzésem, és mindig frissítem, majd hozzáírom a többi gondolatom. Csak hogy egyértelmű legyek: a hét fundamentum felsorolási sorrendjében fogok haladni, és az egyházas-varázslós kérdésre a harmadik helyen, az enegiák-szférák kapcsán jönnek majd a részletek. Remélem ez nem gond, igyekszem pár napon belül feltenni.

  
  
•   4.  Sötét Ezredes  2011. 08. 01. 10:06 
  

  Myst: Egyetértek, és kicsit pontosítanék, hogy mi a fő különbség szakrális és nem szakrális mágia között:
  szerintem nem azzal van a "gond", hogy az istenek nem tudják maradéktalanul eljuttatni híveikhez az erejüket, hanem, hogy nem akarják.
  Minden istennek van egy belső logikája, (ha úgy tetszik, ideája) amit muszáj a papnak követnie, különben pazarolja égi patrónusa erejét (ahelyett, hogy elhozná hatalmát a világra).
  A szakrális közbeavatkozásnak nem elsősorban az ereje, hanem a módja kötött: Dreina gyógyító erejét papja nem fogja egy kutyára pazarolni, mint ahogy egy Dolzsah-pap sem használja istene hatalmát menekülésre, ha harcolhatna is.
  (Vagy ha mégis megteszi, istene elfordul tőle, és amíg szolgája ki nem engeszteli, addig nem támogatja, vagy legalábbis nem annyira, mint korábban.)
  Ugyanígy főpap és kezdő pap közt sem a rang a különbség elsősorban, de még csak nem is a tapasztalat. Utóbbi oka, a rang pedig következménye annak, hogy az istenszolga mennyire érti, érzi át és mennyire azonosult égi patrónusa ideájával.
  De az istenek szerintem kizárólag a szellemi azonosulás mértéke alapján szabják meg azt, hogy mekkora hatalmat engednek át híveiknek.
  Az istene ideáját magának érző karakter pedig nem fogja pazarolni a rá bízott szakrális hatalmat, hanem kihozza belőle a maximumot, így teljessé válik a kör.
  A tapasztalati- és magasmágiák ellenben kötöttség nélküliek: arra használhatja a varázsló mágikus erejét, amire akarja, addig, amíg bírja.
  
  
•   5.  Heidel Dan  2011. 08. 02. 0:56 
  

  Myst: elkészült a válasz - odaát, a harmadik rész végén megtekinthető. Nagyrészt egyébként én is hasonlóképpen látom a dolgokat, csak nálam más az elvi háttér.
  Sötét Ezredes: ismét egy jó levezetés - az igazi az nekem ebben az egészben, hogy az odaát megírt tervezetem szerint is megállja a helyét. Ez már félig telepátia.
  
  
•   6.  Sötét Ezredes  2011. 08. 03. 11:51 
  

  Heidel Dan: Vagy csak mindketten látjuk a mögöttes koncepcióját annak, amit olvastunk, és mivel ugyanazokról a dolgokról olvastunk, ugyanazokat a következtetéseket tudtuk levonni.
  
  
•   7.  Heidel Dan  2011. 08. 03. 12:50 
  

  Sötét Ezredes: jogos, valószínű, hogy erről van szó.