Szerkesztők versenye

Ha minden igaz, 2012-ben eleve világvége várható - szóval arra gondoltam, miért ne alkalmazkodhatnánk ehhez egy keveset és hozhatnánk előre a F/SF szférában az első kataklizmát.
Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy ha létezik novellaíró pályázat, versíró pályázat, sőt, egy ideje már rpg író pályázat is, akkor a szerkesztői szférában miért nem volt még efféle megmérettetés.

Pedig... pedig a háttértámogatásokat nézve voltaképpen ez lenne az írás egyik legerősebb, és talán legfontosabb része.
Régen nem véletlenül volt az írás és a szerkesztés külön hivatás - és manapság sokszor nem véletlenül problematikus, amikor írók szerkesztenek más írókat. A szerkesztői pozíció hatalmi jellege még inkább indokolttá teheti, hogy ezen a téren is meginduljon végre némi átlátható egyértelműsítés, vagy legalább korrekt közbeszéd.

Egy kezdő esetében szerintem pláne kiemelt fontosságú, hogy képzett és jó hozzáállású szerkesztővel találkozzon, mert ez az élmény kb. annyira meghatározó lehet az életében, mint mondjuk a szexuális életében összeszedett tapasztalatoknál.

A kérdés már csak az, van-e elég szerkesztő, vagy efféle ambíciókkal élő érdeklődő ahhoz, hogy érdemes legyen kiírni és megrendezni egy efféle megmérettetést?

Én a következőképpen képzelnék egy efféle versenyt.

1.
A kiírás szerint bárki részt vehetne, akit érdekel (nem kell hozzá se írónak, se bármilyen kiadványban jegyzett szerkesztőnek lenni).

2.
Mivel a honi F/SF kis pocsolya, a részvétel mehetne jeligével, vagy anonim módon is. Nekem mondjuk nem okozna gondot a saját nevemmel vállalni amit írtam, de el tudom képzelni, hogy ezt nem mindenki tartaná jó ötletnek. A szabad választás is jó elv lehetne (aki akarja vállalja, aki nem az nem), de józan ésszel nézve talán az lenne a legjobb, ha egy efféle verseny még véletlenül sem a személyekről (és a személyekhez kapcsolódó ilyen-olyan véleményekről) szólna.
Innen nézve sokkal érdekesebb eredménye lenne ennek az egésznek, ha nem lehetne egyértelműen tudni, ki van az egyes pályaművek mögött (a stílus/tartalom/hozzáállás sokszor amúgy is épp elég árulkodó - de legalább nem száz százalékos tény).

3.
Első körben nyilván be kellene gyűjteni a megfelelő műveket, illetve a megfelelő szerzőket, akik vállalnák, hogy a művük az alapja lehetne egy efféle versenyhez. Én világfüggetlen, maximum 10-20 ezer karakteres írásokban gondolkodnék, ezekkel kellene a pályázóknak dolgozni.

4.
A kiírás szerint kettő írást kellene kritizálni, megszerkeszteni. Mindenképpen fontosnak tartanám, hogy legalább két írás legyen beadva, mert egy alkalommal bárkinek lehet jó vagy rossz dobása, de a kettőből már több minden kiderülhet. Egy mérés nem mérés ugye, kettőből viszont már lehet átlagolni.

5.
Értelemszerűen minden pályázónak ugyanazzal a két írással kellene dolgoznia, hogy a pályamunkák egymással összevethetőek legyenek.

6.
Én az egész versenynek legalább két fordulót szabnék, de adott esetben akár többet is. A lényeg, hogy az egyes fordulókban a műveket meghatározott szempontok szerint kellene értékelni. Talán érdemes megfontolni, hogy a szerkesztési plusz szöveg terjedelemhez is legyen kötve.
A fordulónkénti különválasztás azt a cél szolgálná, hogy egy általános kritizálás helyett sokkal egyértelműbben látszódjon, hogy az adott témában, adott instrukciókkal ki mire képes. A terjdelemi határ már korántsem ilyen egyértelmű - ennek inkább a pályázati anyagok elolvasása miatt lenne értelme (grafománok kíméljenek, mondom pont én, ehe-ehe).

7.
A meghatározott szempontokat nem egyedül találnám ki, hanem - akár egy netes értekezéssel - közmegegyezés (vagy legalább döntő többség) alapján írnám össze.
Ennek az lenne a célja, hogy minél inkább szakmaibb jellege legyen ennek az egésznek, több szem többet lát alapon.

8.
Bennem a következő szempontok merültek fel (ezek itt most első közelítéses ötletek, a legtöbbjük ösztönös ráérzés, nem gondoltam őket alaposan végig - nyilván ez lehetne a legfontosabb része az egésznek, de én csak akkor szánnék erre külön többletidőt, ha már elindulhat a pályázat és így akkor lenne értelme ezzel egy szimpla ötletelésnél többet foglalkozni).

Értelemszerűen nem feltétlenül lenne pályázati kiírás mindegyik szempont, de kb. ilyenek közül lehetne válogatni:

- tűzoltás jellegű szerkesztés (határidős munka szimulálásához), tehát az írást nem lehet visszadobni, mindenképpen bele kell kerülnie a virtuális kötetünkbe, és ebből kellene kihozni a legtöbbet. A helyzetet úgy kell elképzelni, hogy a szerkesztő a határidő miatt csak egy válaszkört engedélyezhet az írónak, tehát nincs idő oda-vissza húzódzkodni.
Itt a cél az, hogy a pályázó megmutathassa, mi az a szint, amellyel beengedne egy írást egy papíron megjelenő kötetbe.

- tűzoltás jellegű szerkesztés átírással. Az előzőek annyiban speciálisabb helyzete, hogy ha elég rossz a szerkesztendő írás, akkor a szerkesztő a minimum léc miatt kénytelen statáriummal élni: vagy az író írja át így és így, vagy ő.

Ez sok tekintetben problémásabb kérdéskör - de ugyanakkor szakmai oldalról nézve lényegesen nagyobb kihívás is egyben. Mert megmondani valamiről, hogy rossz, sokkal egyszerűbb ahhoz képest, ha azt a rossz valamit valahogy életre kellene csókolni.

- építő szerkesztés (nincs határidő, és van lehetőség több körös egyeztetésre a szerzővel). Itt mindenki megmutathatja, milyen szakmai meglátásai vannak akkor, ha van elég idő ezek kifuttatására.

- szerkesztői állásfoglalás. Ezt úgy képzelném el, hogy a pályaművek nyilvánosak lennének, akkor az utánuk született reakciók kapcsán x idő múlva a pályázóknak a verseny keretein belül lehetősége lenne egy darab, adott terjedelemben megírt válaszra. Ez az álláspontjuk pontosítására, netán megvédésére szolgálhatna (ha kell). A feladat lényege a netes világból ismert kommunikációs anomáliák kérdéskörének helyretétele - mert attól, ha valaki elsőre nem teljesen egyértelmű vagy ilyen-olyan félreértések adódnak (amelyek a szerkesztési munkák kapcsán tapasztalataim szerint elkerülhetetlenül felmerülnek), még lehet helytálló a szakmai állásfoglalása.

- gyalogstilisztika - amikor csak a formát értékeljük, a tartalmat nem.

- tartalmi szerkesztés - amikor a tartalom kerül mércére, a stiláris dolgok nem számítanak (azon helyzet szimulálására, amikor egy szintet meg nem ütő írás esetében a stiláris értékelés jóformán lehetetlenné tenné a többit, mert az elsikkadna a sok apró stiláris jelzés mellett).

9.
Minden pályázat lényege az értékelés - és azt hiszem, az lesz a leginkább formabontó ebben az egészben, ha azt mondom, hogy ebben a tervezetben álláspontom szerint ez sokadlagos kérdés. Természetesen össze lehet verbuválni egy pár fős zsűrit, akik döntenek majd és akkor lehet helyezetteket hirdetni, de én arra tippelnék, hogy egy ilyen verseny még véletlenül sem erről kellene szóljon.

Ha lesz ebből valami, akkor abból szerintem minden résztvevő csak nyerhet - ha mást nem, a kihívás adta örömöt és a többiek pályamunkáiból származó tapasztalatot.

Szerkesztői szférában ugyanis nincs olyan, hogy plágium, tehát ha valakitől láthatunk egy jó megközelítést, továbbgondolásra érdemes nézőpontot, akkor azzal a továbbiakban bátran gazdagíthatjuk a magunk repertoárját.

Írói oldalról szerintem szintén csak nyerni lehetne egy efféle versenyen. Egyrészt bárki számára ráirányíthatná a figyelmet arra, hogy egy írás életében a szerkesztés nagyon fontos és - a kellő figyelemmel, szakértelemmel párosulva - nagyon jó dolog. Másrészt a pályaművek talán megmutathatnák, hogy sokszor mi minden van egy negatívnak tűnő elutasítás mögött, hogy idő és energia hiányában mennyi felesleges félreértést születhet, amely alapvetően senkinek sem lehet jó. Nem utolsósorban az írók rengeteg tippeket kaphatnak arra, hogy mik azok a dolgok, amelyeket maguk is elvégezhetnek az írásukon, mielőtt a szerkesztőket próbálják nyúzni velük.

A magam részéről amúgy, ha már mindenképpen kell díj és értékelés, egyértelműen az írók véleményére és a közönségszavazás eredményére lennék kíváncsi.

A korábbi oldalam hozzászólásai

• 1. Hanna  2011. 12. 19. 5:19 
  

  Tök jó, szerintem akkor egy füst alatt a sok szerkesztői értékelés alapján az írókat is rögtön osztályozni lehetne, tiszta nyereség, rögtön lehetne tudni, kit milyen honorsávba osszunk és kit milyen antológiába lenne érdemes meghívni (vagy abból kizárni). Ezek után még különösebben magyarázni sem kéne a döntés okát. Sőt, akár évente meg lehetne mindezt ismételni, hátha valaki fejlődött! :D
• 2.  Joó Ádám  2011. 12. 20. 0:59 
  

  Nagy szolgálatot tehetne a kortárs magyar irodalomnak egy efféle kezdeményezés annak fényében, hogy a szerkesztés mint olyan a magyar kiadói gyakorlatban kiveszőben lévő folyamat. Emellett világviszonylatban is egyedülállónak tartom, s kihívásnak a megvalósítást.
• 3.  Sötét Ezredes  2011. 12. 20. 9:26 
  

  Szerintem is jó ötlet lenne egy ilyen pályázat, pláne, hogy akár össze is vonható a novellaíró versennyel.
• 4.  Marcus  2011. 12. 27. 17:20 
  

  Érdekes ötlet. Egyből egy technikai kérdés: ha egy író művét szerkesztik többen, akkor ő kire hallgasson (és hogyan felejtse el a többit)? Ha pedig több művet szerkesztenek a résztvevők, akkor hogyan lehet jól összehasonlítani őket?
  Egy kósza javaslat: vannak a fentiek között objektív és szubjektív szempontok. Ha az egy első körben kiszűrné a zsűri az objektív szempontból megfelelő versenyzőket, akkor könnyebb dolga lenne, mivel a második menetre már csak ezek maradnának.
  Egyébként ha megvalósulna egy ilyen, az rengeteg munka lenne, hiszen profi szerkesztőknek is részt kellene venni az értékelésben, amivel talán még több meló lenne, mint egy sima szerkesztéssel. Tehát nemcsak a pályázók, hanem az értékelők részéről is nagy elhivatottságot igényel. Bár a szerkesztői munka már csak ilyen... :)
• 5.  Heidel Dan  2012. 01. 01. 15:21
  

  Sziasztok!
  Köszi a visszajelzéseket. Az első körös körbekérdezésemnek számomra a vártnál pozitívabb eredménye lett: a többség jó szakemberekhez méltó nyitottsággal fogadta az ötletet. Az persze mindenütt jogos felvetés volt, hogy az aktív szerkesztők krónikus időhiánya és az értékelés nehézsége komoly probléma lehet.
  Ezért arra gondoltam, hogy első körben tartanék egy mini-versenyt - akár itt ezen a blogon, akár egy másik oldalon. Kisebb terjedelmű írással, egy meghívott, zárt körrel, külön szakmai értékelés helyett közönségdíjjal.
  @Joó Ádám: ahogy én látom, a nagyobb jelentősége ennek az írói oldalon lehetne. Ha az írók behatóbban megismerhetnék a szerkesztői munkát,a különböző szerkesztői módszereket, stílusokat, akkor talán eleve nem ódzkodnának az efféle élveboncolástól (hisz elhinnék, hogy ennek van értelme), és talán még odáig is eljutnának, hogy pár dolgot maguktól is átnézzenek az írásaikban, és a szerkesztők az idejüket hasznosabb munkával tudnák tölteni. Ennek a másik oldala az, hogy ha az írók jobban képben lennének a szerkesztői munka hátterével, talán kevésbé lennének kiszolgáltatott helyzetben akkor, amikor pl. egy nem teljesen helytálló szerkesztői állásfoglalás kapcsán kerülnek döntési helyzetbe. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy vannak szerkesztők, akik ártani akarnak az íróknak - de vannak olyan szerkesztők, akik jóval felülprezentáltabbak annál, mint ami a valós tudásuk szerint járna nekik. Ez mondjuk nem feltétlenül az ő hibájuk, hisz a legtöbb esetben soha senki nem képezte őket.
  @Sötét Ezredes: novellapályázattal én ezt nem kötném egybe, mert szerintem úgy nehezebb lenne a lényegre fókuszálni.
  @Marcus: én a magam részéről nem foglalnék állást abban, hogy az író kire hallgasson: akire akar, akinek a szekesztői munkája jobban tetszik neki. Egy író számára a visszajelzések megfelelő dekódolása éppúgy az írói munka része, ahogy az írás tanulása. Ebből a szempontból szerintem nehezen képzelhető el, hogy az úgymond legkevésbé helytálló szerkesztői észrevételek bármilyen szinten is károsabb irányba vigyék az írót az olvasói, szimplán ízlés alapú jelzéseknél.
  Az objektív/szubjektív tippet köszi, ezt érdemes megfontolni.
  Ami a munkát illeti, ez jogos - de talán van az a kihívás, jó értelemben vett versenyszellem, játék, amiért ez megéri.
• 6.  Joó Ádám  2012. 01. 08. 16:52 
  

  Raon,
  tulajdonképpen ugyanazt fogalmaztuk meg két oldalról. Miszerint fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a szerkesztői munka fontos, felelősségteljes és konstruktív része az írási folyamatnak.
  Sajnos, mint gyakorló szerkesztő magam is érzem, hogy ezzel a szerzők sokszor nincsenek tisztában.
  Ha lesz belőle valami, érdekelne.