Az ezután következő
bejegyzésem egy kicsit személyesebb témájú lesz, és az írói háttérmunkám
bizonyos módszereinek bemutatása mellett elsősorban a saját - vélt vagy
valós - igazságaimat fogom benne fejtegetni. Ehhez a lebegő
esetlegesség miatt szerintem találó adalék lehet az alábbi, 2004-es
írásom. Ez az akkor "egyperceseknek" nevezett novelláim legmarkánsabb
darabja volt, és bár az eszmeiségével ma már nem feltétlenül értek
egyet, úgy látom, a lényege azóta is megállja a helyét. Akinek van kedve
mások véleményén töprengeni, érdemes elolvasni a beérkezett hozzászólásokat is (fontos megjegyzés, hogy a novella akkori formájában néhány mondattal mellélőttem, ez azóta javításra került).
Írás és írástechnika, az alkotómunka közismerten kiszámíthatatlan szélsőségei szerint.